A szédüléses vizsgálat olyan orvosi eljárások sorozata, amelynek célja, hogy kiderítse a szédülés okát, és meghatározza a legmegfelelőbb kezelési módot. A szédülés számos különböző okból eredhet, beleértve a belső fül problémáit, neurológiai betegségeket, szív- és érrendszeri zavarokat, illetve pszichológiai okokat. A pontos diagnózis felállítása érdekében az orvos különböző vizsgálatokat végezhet, amelyek az alábbiak lehetnek:
Kórtörténet felvétele és fizikai vizsgálat: Az orvos részletesen kikérdezi a pácienst a szédülés tüneteiről, azok gyakoriságáról, időtartamáról és kísérő tüneteiről, majd fizikális vizsgálatot végez, amely magában foglalhatja a vérnyomás és pulzus mérését is.
Hallásvizsgálat: Gyakran végeznek audiometriai vizsgálatot, mivel a hallás és az egyensúly szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Belső fülproblémák esetén a hallás is károsodhat.
Egyensúlyvizsgálatok: A páciens különféle testhelyzetekben próbálja megtartani az egyensúlyát, ami segít feltérképezni az egyensúlyszerv működését.
Képalkotó vizsgálatok: Ha komolyabb probléma gyanúja merül fel (például agyi elváltozás), akkor CT vagy MRI vizsgálatra is szükség lehet.
Laboratóriumi vizsgálatok: Bizonyos esetekben vérvizsgálatok is segíthetnek kizárni olyan okokat, mint a vérszegénység, alacsony vércukorszint vagy elektrolitzavarok. A vizsgálat alapján az orvos meg tudja határozni a szédülés okát, és javasolhat megfelelő kezelési módokat, például életmódbeli változtatásokat, gyógyszeres kezelést vagy speciális gyakorlatokat.
A vHIT (video Head Impulse Test) vagy videó-fejimpulzus teszt a szédülés diagnosztikai eszköze, amely a vesztibuláris rendszer működésének részletes vizsgálatát teszi lehetővé egy speciális videórendszer segítségével. Ez az eljárás a hagyományos HIT (Head Impulse Test) továbbfejlesztett, objektívebb változata, amely a belső fül félkörös ívjáratainak állapotát méri, és érzékenyebb, pontosabb eredményeket nyújt.

Páciens előkészítése és a szemkövető rendszer felhelyezése: A páciens speciális, szemmozgást érzékelő kamerákkal ellátott szemüveget visel, amelyek pontosan rögzítik a szem minden apró mozdulatát.
Fej hirtelen elmozdítása: Az orvos gyors, kis amplitúdójú fejmozgásokat végez (különböző irányokba) anélkül, hogy a páciens előre tudná, merre fordul majd a feje. A cél az, hogy a páciens a fej mozgása közben is egy meghatározott pontra koncentráljon.
Szemmozgások mérése és kiértékelése: A videórendszer rögzíti a szem mozgását a fejmozdulatokhoz viszonyítva. Ha a vesztibuláris rendszer megfelelően működik, a szem reflexszerűen korrigál, és a fixációs ponton marad. Ha a vesztibuláris rendszer nem működik rendesen, akkor a szem elmozdul, és egy gyors, “utánkövető” mozgással próbál visszatérni a célpontra.
A vHIT képes a vesztibuláris rendszer mind a hat félkörös ívjáratának külön-külön vizsgálatára, így az orvos pontosabban meg tudja állapítani, hogy melyik ívjáratban van működési zavar. Ez különösen hasznos lehet olyan állapotok diagnosztizálásához, mint például:
Vesztibuláris neuritis: egyoldali vesztibuláris funkciócsökkenés, amely szédüléssel és egyensúlyvesztéssel járhat.
Meniere-betegség: időszakos vesztibuláris funkciózavar, amit szédülés, fülzúgás és halláscsökkenés kísér.
BPPV (jóindulatú helyzeti szédülés): amely az ívjáratok érzékenységét befolyásolja.
A vHIT gyors és nem invazív módszer, amely objektív adatokat nyújt a vesztibuláris funkcióról. Mivel a vHIT könnyen elvégezhető és nem igényel bonyolult előkészületeket, egyre elterjedtebbé válik a szédüléses panaszok kivizsgálásában. Az eredmények alapján az orvos célzottabban állíthatja be a terápiát, például fizioterápiát vagy vesztibuláris rehabilitációs gyakorlatokat javasolhat.
