Legyen szó belgyógyászati, nőgyógyászati vagy éppen urológiai vizsgálatokról, az ultrahangvizsgálat nem véletlenül az egyik leggyakrabban alkalmazott képalkotó diagnosztikai eljárás, hiszen fájdalommentes, gyors és nem jár semmilyen sugárterheléssel. Fontos azonban tudni, hogy bár a módszer rendkívül hasznos, nem minden elváltozás kimutatására alkalmas, ezért a pácienseknek is érdemes ismerni a technológia korlátait.
Mi történik egy ultrahangvizsgálat során?
Az ultrahang nagy frekvenciájú hanghullámok segítségével hoz létre képet a test belső struktúráiról, az eredményeket ráadásul igen gyorsan, közvetlenül megismerhetjük. A folyamat során a vizsgálófej által kibocsátott hanghullámok visszaverődnek a különböző szövetekről, a készülék pedig ezek alapján valós idejű képet alkot. A különböző szövetek – például folyadék, lágyrész vagy csont – eltérően verik vissza a hanghullámokat, ezért más-más képet kaphatunk róluk, segítve a diagnózis mielőbbi felállítását.
Az ultrahangos technológiát éppen ezért számos különböző területen alkalmazzák lágyrészek és folyadékkal telt képletek vizsgálatára. Belgyógyászati vizsgálatok során kiválóan alkalmas lehet a máj, az epehólyag, a hasnyálmirigy, a lép, a vesék vagy éppen a húgyhólyag állapotának felmérésére, míg nőgyógyászati területen előszeretettel alkalmazzák a méh és a petefészkek vizsgálatára, valamint terhesség alatt a magzat fejlődésének ellenőrzésére. Az ultrahangtechnológiát ugyanakkor a test más területein is hatékonyan használhatjuk, így akár pajzsmirigyproblémák, ízületi és izomelváltozások vagy éppen az érbetegségek esetén.
Amit az ultrahang nem mutat meg
Noha az ultrahang használata számos területen alapvető diagnosztikai módszer, bizonyos esetekben mégsem használható. Mivel a technológia a hanghullámok visszaverődésén alapul, a levegővel telt területek megmutatására nem alkalmas, hiszen a levegő gátolja a hanghullámok terjedését. Hasonló módon a módszer nem használható a csontok belső szerkezetének vizsgálatakor, illetve ha a belső szervek túl mélyen helyezkednek el, vagy esetleg túlzottan kis méretű elváltozásokat szükséges felmérni. Ilyenkor másfajta képalkotó eljárásokat kell alkalmazni.
Milyen további vizsgálatokra lehet szükség?
Az ultrahangos diagnosztika a vizsgálatok során gyakran csupán az első lépcső, ám nem mindig ad végleges választ. Amennyiben az ultrahang eltérést jelez, vagy a panaszok továbbra is fennállnak, az orvos dönthet további képalkotó vizsgálatok, például CT, MR, röntgen vagy laborvizsgálatok elvégzéséről, hiszen sok esetben kizárólag ezek együtt adhatnak teljes képet az adott egészségügyi problémáról.
Olyan magánklinikát keres, ahol nem kell sorban állni az ultrahangos vizsgálathoz? Jelentkezzen be online még ma!
