A hasnyálmirigy (pancreas) egy rendkívül érdekes szerv, mivel külső elválasztású, azaz exokrin mirigy, ugyanakkor belső elválasztású, azaz endokrin állománnyal is rendelkezik, és e kettősségből adódóan enzimeket és hormonokat is termel. Ennek megfelelően a funkciók terén is roppant összetett, számos folyamatban részt vesz, több feladatot is ellát az emberi test működésében, például a májjal és az epehólyaggal együttesen felelős az anyagcseréért. Blogcikkünkben ezeket mutatjuk be a teljesség igénye nélkül – olvasson kedvére!

Emésztés

A hasnyálmirigy külső elválasztású állománya fontos emésztőenzimeket termel, amelyek nélkülözhetetlen szerepet játszanak a táplálkozás során bejuttatott fehérjék, zsírok és szénhidrátok lebontásában. Megfelelő lebontás nélkül a szervezet nem jut elegendő mikro- és makrotápanyagokhoz, nem hasznosulhatnak a táplálékkal bevitt anyagok. A fehérjét a proteáz, a zsírt a lipáz, a szénhidrátot (cukrot) pedig az amiláz bontja le.

A hasnyálmirigy gyulladása, tumor jelenléte vagy cisztás fibrózis is állhat az esetleges enzimhiány mögött, amelynek igen kellemetlen tünetei vannak, azért ha emésztőrendszeri zavarokat észlelünk – például étkezés utáni puffadást, görcsöket –, ajánlott felkeresni egy megbízható endokrinológiát.

De az emésztési zavarok mellett egyéb tünetek is jelentkezhetnek: proteáz-hiányt jelezhetnek a gyakoribb gombás fertőzések, lipáz-hiányra utalhat a pattanásosság és a bőrgyulladásos tünetek, valamint akár amiláz-hiány is sejthető fáradékonyság, hangulati ingadozás mögött.

 

Hormontermelés

Valószínűleg sokaknak azonnal beugrik az inzulin. A hasnyálmirigy belső elválasztású állománya a Langerhans-szigetek, amelyek béta-sejtjeiben termelődik az inzulin, ennek hiányában a sejtek nem tudják felvenni a vérből a glükózt. Nagyon leegyszerűsítve ez vezet a cukorbetegség kialakulásához.

A diabétesznek két legismertebb típusa az 1-es és a 2-es. Az 1-es esetében egyáltalán nem termelődik inzulin, ez a súlyosabb, de lényegesen ritkább, míg a 2-es típusúra a relatív inzulinhiány jellemző, vagyis kellő mennyiségben termelődik, de vagy maga hormon vagy a célsejtek nem működnek megfelelően, és emiatt emelkedik a vér cukorszintje.

A glükagon szintén a vércukorszintet szabályozza, és szintén a Langerhans-szigetek termelik, csak éppen annak alfa-sejtje. Funkciójában viszont pont ellentétes az inzulinnal: ez a hormon emeli a vér cukorszintjét. Könnyen belátható, hogy a megfelelő vércukorszint eléréséhez és fenntartásához mindkét hormonra és a köztük lévő egyensúlyra is szükség van.